A nőiesség nem pusztán egy társadalmi elvárás vagy szerep, amit később tanulunk meg, hanem egy velünk született, mélyen gyökerező minőség. Már egészen kicsi korban, amikor még talán szavakkal sem tudjuk kifejezni magunkat, ott vannak azok az apró jelek, amelyek a női vonásokat és viselkedéstípusokat tükrözik.
Egy kisbaba mosolya, a kislányok érzékenysége és érzelmek iránti nyitottsága mind-mind azt jelzi, hogy a női lét már a kezdetektől része az identitásuknak. Az érzelmi kapcsolódásra való hajlam, a gondoskodás és gyengédség iránti természetes vonzalom már gyermekként megmutatkozik.
A kislányok gyakran hercegnőként öltözködnek, anyukájuk sminkjével játszanak, vagy épp próbálgatják a kopogós cipőket, mintha már most is a nőiesség világába lépnének be. Ezek az apró jelek mind azt tükrözik, hogy a női vonások mélyen bennünk rejlenek.
Ahogy felnövünk, ez a nőiesség különböző formákban teljesedik ki, de az alapok, amelyek már gyermekkorban is jelen vannak, meghatározóak maradnak. A női lélek erőssége és gyengédsége egyaránt már egészen kicsi korban megmutatkozik – a nőiesség egy természetes, ösztönös erő, amely az életünk minden szakaszában jelen van.”